MESESZÉP KALANDOZÁS, CSÖNDES CSIGAHÁZAK
Tegnap újra Meseszépeztünk és újra megtelt az Ady Endre Művelődési Ház színházterme elsős, másodikos és negyedik osztályos gyerekekkel. A hangok világa hullámzott elő Mussorgsky zenedarabjából, versritmusokból, Lázár Ervin Rácegresi és Pácegresijéből, pattogós nyelvtörőkből és Dezső Piroska gyönyörűséges hegedűjátékából.
A delfin hangjai először marslakó-üzenetnek tűnnek, aztán hamar megbarátkoznak vele a gyerekek, mint ahogy a denevér madárszerű trilláival is. A muzsika mesét mond, a hegedű pedig arról beszél, hányféle hangulatot és hangszert képes megjeleníteni olyasvalaki kezében, aki igazán érzi és érti őt. Aztán képzeletbeli kirándulás következik. A terem elsötétül, a gyerekek lehunyják szemüket. Rezzenéstelen csönd. Mindenki saját ösvényen, belső vidékeken jár. Van, akit a zene birodalmába vezetnek a hangok, van, aki kastélyban zongorázik magányos királylányként, mások erdőben barangolnak, pipacsos, pitypangos réteken.
Okos tekintetű kislányhoz lépek. A múltban járt a néhány perces muzsika alatt. Mit láttál? – kérdem. – Szomorú voltam nagyon és anyukám megvigasztalt. Aztán egy ragyogó szemű, haj nélküli kislány találja ki Mussorgsky gondolatát – Csibék táncolnak a tojásban! – Valamennyien hallgatunk. Képzeletben egymás tájaira látunk, dombokra, mezőkre, rejtőzködő csigaházakra…
Csigafotó: Vyacheslav Mishchenko
