
Csaknem egy éve, hogy egy rövid
telefon után Katona Gyöngyinél, az Ady Endre Művelődési Házban forró tea fölött
ültünk, interaktív verses műsor tervét dédelgetve. A tea lassan gőzölgött, a
fehér nyírfacukor lassan és jólesőn olvadt el benne, s nem is sejtettük, hogy
idén ősszel már a negyedik és az ötödik előadás terve zakatol majd a fejünkben.
Vannak ugyanis, akik pontosan
tudják, hogy a világ meseszép. Akiket
semmilyen körülmények között nem lehet megtéveszteni. Mert tudják, hogy a
hernyó bábbá és lepkévé fejlődése, a virágok lassú tánca, a bölcsesség színe, a
tá-ti-ti-tá-tá ritmusa, a boszorkák szívén a vaspánt felpattanása, a virágzó szerelem,
a mosolygás és a nevetés gyógyító ereje vagy a jót kívánás a világnak
versdünnyögéssel egybekötve mind-mind valóságos és létező varázslat.
Fűszerezve mindezt költészettel, hegedű- és kobozmuzsikával, Dezső Piroska zenész-művészi jelenlétével és lényével, saját megtapasztalásokkal, tündérzenével és egy csipet tündérséggel az élmény elkerülhetetlen. Ismételni kell az őszi verses-zenés-mesés előadást, mert időközben egy egész iskola is kíváncsi lett a mi meseszép birodalmunkra. Nagy-nagy öröm ez, különösen annak a tudatában, miről és hogyan harsog nap mint nap a gyermeknézőknek a gyermekeknek szánt média, mit vagy mit nem adnak a felnövekvő betűértő közönség kezébe.

Illusztrációk
Christian Schloe festményei