NAPLÓ
(részlet)
1948
Július 17-18.
(részlet)
1948
Július 17-18.
Illyés Gyula
"Dombayék a zengővárkonyi szelíd gesztenyeerdő egyik völgyében. Három sátor van felállítva, a teljesen különálló az övék, a másikban a napszámosok laknak, Gáspár bácsi, az altiszt társaságában; a harmadik sátor a mindenkori vendégeket várja.
Dombay itt a közelben, Pécsváradon volt adótiszt. Elolvasta Wozinszky könyvét a Tolna megyei ásatásokról, így kapott kedvet az archeológiára. Ekkor már nős volt. Feleségével együtt jártak kutatni vasárnap és munka után. Napközben az asszony feltárta a sírt, este Dombayval együtt kimentették a leleteket. Dombay százhatvan pengőt keresett havonta, ebből minden hónapban ötven pengőt napszámosra költöttek (Gáspár bácsira), volt úgy, hogy hetven pengőt is. Képesített archeológus akart lenni. Éjjel tanult, így végezte el az egyetemet; az asszony kérdezte ki a leckét.
Az ásatási tábla (a hajdani hatezer év előtti város) tizenöt perc a sátraktól. Dombay minden alkalommal csókkal búcsúzik a feleségétől.
Dombay itt a közelben, Pécsváradon volt adótiszt. Elolvasta Wozinszky könyvét a Tolna megyei ásatásokról, így kapott kedvet az archeológiára. Ekkor már nős volt. Feleségével együtt jártak kutatni vasárnap és munka után. Napközben az asszony feltárta a sírt, este Dombayval együtt kimentették a leleteket. Dombay százhatvan pengőt keresett havonta, ebből minden hónapban ötven pengőt napszámosra költöttek (Gáspár bácsira), volt úgy, hogy hetven pengőt is. Képesített archeológus akart lenni. Éjjel tanult, így végezte el az egyetemet; az asszony kérdezte ki a leckét.
Dombay János
Az ásatási tábla (a hajdani hatezer év előtti város) tizenöt perc a sátraktól. Dombay minden alkalommal csókkal búcsúzik a feleségétől.
- Szervusz, édes Ticikém.
- Viszontlátásra, Mucikám.
Jobbról-balról megcsókolják egymást.
Most havi négyszáz forintból élnek.
Három gyermekük van.
- Minden nyolc évben szültem neki egyet.
Jancsi húszéves. „Az még életében nem mondta azt, hogy nem.” A baj vele csak az, hogy gyakorlati pályára akar menni.
Sári csupa szeplő; de a szeplőbozótból megvesztegető mosoly, lebilincselő tekintet ragyog elő. Győző a legkisebb. Folyton a sírokban csetlik-botlik. „Nucleusz, milosi obszidián, bulbus, löszbaba.”
Este a tábortűznél.
Felügyelőt, ellenőrt akartak ide küldeni az ő ásatásaira, amelyeket ő fedezett fel, amelyeknek ő szerzett világhírnevet.
- Én is azt mondtam már ekkor - mondja Tici -, vágd oda, Mucikám, vágd oda az egészet. Felügyelő nincs jelen; szerdán jön Párducz és Galakovits.
Hosszan elmondja a cseréprajzok jelentőségét. „Láttam én az uramról, hogy ilyen szelíd ősemberek közé való.” Este kiülnek a gesztenyés oldalába, elgondolják, hogyan is élhettek azok a hatezer év előttiek. Amikor a koponya előkerül, épp süt a reggeli nap. Zsugorítva arccal keletnek temetkeznek. Néha azt mondtam a feleségemnek, várjuk meg a hajnalt a bontással. Hadd süssön rájuk a nap első sugara.
A komoly történet után Jancsi a tűznél apjához. Most, hogy a komoly részét elmondtad, apám, mondj egy-két vidámabb történetet is az uraknak. A cigányost, amelyen mindig olyan jót nevetünk - mondja Sári.
- Periszer bácsit!
A cigányok (farukon ülve közelítették meg az ásatást az országútról) azt kérdezték, hogyan tudta meg, hogy itt hulla van. Kileste, amikor a szellemek éjfélkor kijöttek a sírból, s egy órakor visszamentek. Itt ült a kukoricásban. Periszer, a pipás, nyalka magyar: Garabonciás maga, a földbe lát! - egy avar sír előtt."
Jobbról-balról megcsókolják egymást.
Most havi négyszáz forintból élnek.
Három gyermekük van.
- Minden nyolc évben szültem neki egyet.
Jancsi húszéves. „Az még életében nem mondta azt, hogy nem.” A baj vele csak az, hogy gyakorlati pályára akar menni.
Sári csupa szeplő; de a szeplőbozótból megvesztegető mosoly, lebilincselő tekintet ragyog elő. Győző a legkisebb. Folyton a sírokban csetlik-botlik. „Nucleusz, milosi obszidián, bulbus, löszbaba.”
- Én is azt mondtam már ekkor - mondja Tici -, vágd oda, Mucikám, vágd oda az egészet. Felügyelő nincs jelen; szerdán jön Párducz és Galakovits.
Hosszan elmondja a cseréprajzok jelentőségét. „Láttam én az uramról, hogy ilyen szelíd ősemberek közé való.” Este kiülnek a gesztenyés oldalába, elgondolják, hogyan is élhettek azok a hatezer év előttiek. Amikor a koponya előkerül, épp süt a reggeli nap. Zsugorítva arccal keletnek temetkeznek. Néha azt mondtam a feleségemnek, várjuk meg a hajnalt a bontással. Hadd süssön rájuk a nap első sugara.
A komoly történet után Jancsi a tűznél apjához. Most, hogy a komoly részét elmondtad, apám, mondj egy-két vidámabb történetet is az uraknak. A cigányost, amelyen mindig olyan jót nevetünk - mondja Sári.
- Periszer bácsit!
A cigányok (farukon ülve közelítették meg az ásatást az országútról) azt kérdezték, hogyan tudta meg, hogy itt hulla van. Kileste, amikor a szellemek éjfélkor kijöttek a sírból, s egy órakor visszamentek. Itt ült a kukoricásban. Periszer, a pipás, nyalka magyar: Garabonciás maga, a földbe lát! - egy avar sír előtt."
*
A naplóbejegyzésben szereplő Jancsi anyai nagyapám, Győző "a legkisebb" (Dombay Győző - 1942-1994) neves pécsi festőművész volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése