ÍME A MESE

Hogy mi passzol leginkább a mézes gyógyteához és a köhögéshez? Természetesen Mikkamakka, Vacskamati, Aromo, Ló Szerafin, Dömdödöm, Szörnyeteg Lajos és Bruckner Szigfrid történetei. Gyógyítanak és energizálnak.

Lázár Ervin meséi nélkül félkarú óriás lenne a magyar mese(b)irodalom. Ha nem magasodna gránit „emlékkű” a betömött és kitört fog tiszteletére, ha nem szavalná büszkén az „Apám tyúkját” a kiérdemesült cirkuszi oroszlán, ha Vacskamati nem lehetne bárányfelhő-bodorítóként és befőttárusként is a világ „nagy, egyetemes, világméretű” csalója, Aromo pedig csak egy „egyetemetlen, világméretetlen mezei nyúl”, ha nem találnák meg mindig minden helyzetben egymással a közös nevezőt, és Dömdödöm nem beszélne mindig ilyen különös, bárki számára könnyen értelmezhető egyetemes embernyelven − nem volna kerek a világ. 

Íme a bizonyíték, hogy a mese minden idők legértékesebb gyermektápláléka, s ellentétben a csokoládéval, nem rontja a fogakat, (vagyis nem kell miatta Aromoval dr. Zirzurrhoz zarándokolni) és ami a legfontosabb − hogy mindig egyformán jóízű és sohasem fogy el! 

A képek forrása: 

www.enportal.hu, mek.oszk.hu 

Rajz: Kolozsvári Károly

Ültetni fát, virágot

Ősz van. Azt mondják, az október a legalkalmasabb az ültetésre, amikor már nem párologtat a föld, a kihűlő félben lévő talajban pedig megkapaszkodhat a gyökér. Az ültetésről eszembe jut a frissen földbe bújtatott ceglédi arany kajszibarack fánk. Minden nap oda kell menni megsimogatni a leveleit, és közben minden nap gondolni kell valami meseszépre. 

Csaknem egy éve, hogy egy rövid telefon után Katona Gyöngyinél, az Ady Endre Művelődési Házban forró tea fölött ültünk, interaktív verses műsor tervét dédelgetve. A tea lassan gőzölgött, a fehér nyírfacukor lassan és jólesőn olvadt el benne, s nem is sejtettük, hogy idén ősszel már a negyedik és az ötödik előadás terve zakatol majd a fejünkben.

Vannak ugyanis, akik pontosan tudják, hogy a világ meseszép. Akiket semmilyen körülmények között nem lehet megtéveszteni. Mert tudják, hogy a hernyó bábbá és lepkévé fejlődése, a virágok lassú tánca, a bölcsesség színe, a tá-ti-ti-tá-tá ritmusa, a boszorkák szívén a vaspánt felpattanása, a virágzó szerelem, a mosolygás és a nevetés gyógyító ereje vagy a jót kívánás a világnak versdünnyögéssel egybekötve mind-mind valóságos és létező varázslat.

Fűszerezve mindezt költészettel, hegedű- és kobozmuzsikával, Dezső Piroska zenész-művészi jelenlétével és lényével, saját megtapasztalásokkal, tündérzenével és egy csipet tündérséggel az élmény elkerülhetetlen. Ismételni kell az őszi verses-zenés-mesés előadást, mert időközben egy egész iskola is kíváncsi lett a mi meseszép birodalmunkra. Nagy-nagy öröm ez, különösen annak a tudatában, miről és hogyan harsog nap mint nap a gyermeknézőknek a gyermekeknek szánt média, mit vagy mit nem adnak a felnövekvő betűértő közönség kezébe.

Szívből jövő köszönet a Képzeld el! – Meseszép! előadások eddigi 400, télre pedig félezres sokasággá gyarapodó gyermekközönségének, akik beléptek és belépnek velünk a létező, de titkos varázsbirodalom kapuján, és hatalmas képzeletbeli virágcsokor az ÚJKK intézményének és a tanítóknak, amiért ők is megsejtették e titkos és csoportos határátlépés semmihez sem hasonlítható örömét.

Illusztrációk

Christian Schloe festményei